Tönkrement

Orosz Pál a Nemzeti Sportban:

– Egyszerre két fontos területet is említett: költségvetés és a szurkolókkal való kommunikáció. Kezdjük az utóbbival. Továbbra is van egy népes tábor, amelyik tiltakozik a stadion beléptetési rendje ellen, és nem jár be a mérkőzésekre. A hírek szerint ismét tárgyalnának a klubbal…
– Nem tudom, és ez nem is az én feladatom. Mint a konferencián is mondtam, voltak klubok, amelyek a szurkolóikra hallgattak és tönkrementek. A szurkoló azért van, hogy szurkoljon, a klub vezetésébe nem szólhat bele, az nem az ő dolga. Ettől függetlenül, mint az a korábban elmondottakból, a termékeinkből is látszik, a Ferencvárosnak nagyon fontosak a drukkerek, az ő kiszolgálásuk.


Östreicher Emil a "Ki beszél itt már Mexikóról?" c.könyben: (szerző: Mezei András)

- A Madrid abban is reális volt, hogy a százezres stadion 65.000 olyan klubtaggal rendelkezett, akik éves bérlettel váltották meg a klubtagságot jutányosabb áron, akik hónapról hónapra fizették a tagsági díjat; akik a klubot már csak azért is a magukénak érezhették, mert valójában is az övék volt. Ők választották meg a Real Madrid elnökét minden negyedik évben.
- A 65.000 választó és tulajdonos is egy személyben?
- Választottak maguk közül háromezret, azok ültek össze a választásra, a beszámolóra. Santiago Bernabeu 36 évig volt elnök. Csodálatos ember volt.
- De hát kié a Real Madrid? Kihez tartozik?
- A 65.000 szurkolóhoz.
- Nem az államhoz?
- Ha a szurkolók is államalkotó polgárok, akkor így a Real is az "államhoz" tartozik.
- Kik vezetik? Kapitalisták?
- A megválasztott elnökség.
- Kik választják őket?
- A 65.000 szurkoló.
- Ki nevezi ki őket?
- Választódnak.
- A tömeg?
- Így is lehet mondani, de ez szervezett tömeg. A tömegnek győzelem kell. Azért szerveződik a klub mögé.

A klub vezetősége pedig tudja, hogy ez egy olyan focicirkusz, ahol a szurkolóknak mindig igazuk van - akkor is, ha nincs igazuk.

Dante Hicks