De mi lesz azután?

Mottó:

"Fény és sugárzás mindenfelé. Csak a jövőbe nem volt szabad nézni. Mert ott az ismeretlen végzet rettenetes sötétje tátotta torkát."

(Harsányi Zsolt: Matthias Rex)


Miből is él manapság a Ferencváros? A válasz egyszerű, ne szemérmeskedjünk. Elsősorban közpénzekből.

Stadionunk névadója vett magának egy jókora (ránézésre jó pár száz m2-es) óriás reklámfelületet Budapest leghosszabb főútvonalán, rendszeres médiamegjelenést, hiszen az összes Fradi-meccs egyben tv-s meccs is, nem beszélve a válogatott mérkőzéseiről. A rózsaszín betűs cég régi ismerősünk, de hajdani fő támogatónktól - gyaníthatóan - a korábbi sok száz milliós bőkezűség csak ábránd. A magas árairól és sokszor csapnivaló kivitelezésű termékeiről (az a narancs dressz, és a legócskább műanyag szövet, mint "szurkolói mez", brrrr....) ismert sportszergyártónk technikai szponzor, feltételezhetően nem ők töltik meg a kasszát, csak felszerelést adnak. A FŐGÁZ és az FCSM semennyire sem, az SzRt talán részben tekinthető valós szponzornak, azt hiszem, nem kell kifejteni, miért. Érdekes továbbá, hogy mind a mai napig nincs a mezünkön főszponzor - pedig a legnézettebb/legismertebb/legnépszerűbb hazai csapat lennénk, vagy mi a szösz. Az "Államkincstár" felirat elég bizarr lenne, bár az egyszeri Fradi szurkoló már semmin sem lepődne meg.

Annyi biztos, hogy minden bevétel és támogatás ködbe burkolózik, ahogy Yoda mester mondaná. A korábbi klubvezetéshez hasonlóan a mostani sem siet az orrunkra kötni a költségvetés számait, még nagy vonalakban sem. Így csak találgathatunk, hogy a klubnak és a Zrt-nek pontosan honnan és mennyi pénze érkezik és merre/mire távozik. Mégis, miből is gondolom, hogy közpénz tartja fent a zöld-fehér hajót? Mert a valódi "piaci" támogató(k) nemhogy titkolná, de büszkén jelen lenne mindenütt, ez evidens, azért adja a pénzt, hogy forogjon a neve. És minél többet ad, annál inkább. De rendben, fogadjuk el, a magyar foci és a magyar sport így működik és régebben is nagyrészt így működött. "Állam" feliratú infúziós palack végén lógott és lóg most is. Csak néha a palackot gönci hordóra cserélik, persze nem mindenhol.

De mi lesz akkor, ha egyszer - mondjuk 3,5 év múlva - a mostani sportbarátnak tűnő kormány távozni kényszerül? Illúzióink ne legyenek. Ha ez bekövetkezik, akkor rekordgyorsasággal búcsút inthetünk az ide irányított állami és önkormányzati "szponzoroknak", cégeknek. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy közművállalat egy árva fillért is áldozna ránk a megfelelő helyről jövő presszió nélkül.

Miért tenné?

Az új hatalom (bármelyik párt vagy koalíció is kerül kormányra a jelenlegi helyett) a bútorok és szolgálati limuzinok kötelező cseréje után első dolga lesz a sportra fordított pénzeket teljesen visszavágni, főleg a profi sportra nem áldozna egyikük sem, egy árva vasat sem. Villámgyorsan eltörölnék az erre vonatkozó törvényeket és a nemhivatalos csatornák is rögvest eldugulnának.

Mi lehet hát a megoldás? Megpróbálni saját lábra állni, ami röpke negyedszázaddal az ún.rendszerváltozás után időszerű is lenne. Bár elvetélt kísérletek már voltak, a végeredmény ismert.

Amennyiben Kubatov Gábor valóban a Ferencváros érdekét teszi az első helyre, akkor csakis az lehet(ne) a közép- és hosszú távú terve, hogy olyan viszonyokat alakítson ki, hogy pártja és saját távozása után is életben maradjon az FTC, sőt lehetőleg sikeres is legyen. "Utánam az özönvíz" és "mindig lesz valahogy" típusú vezetőnk már voltak szép számmal, köszönjük.

Örökös elnökök nincsenek, legfeljebb Észak-Koreában, de ott is csak szoborként/festményként. Ez a terv - feltéve, ha létezik - tehát arra kell választ adjon, hogy mi lesz akkor a Fradival, ha már nem egy sport- és futballfanatikus miniszterelnökünk van és nem a kormánypárt egyik fontos háttérembere az elnökünk. A megoldás csakis az lehet, hogy minél nagyobb mértékben a valódi (piaci alapon szerződő) szponzorok, a jelentős és lehetőleg növekvő számú szurkolótábor (khmmm.....)  a korrektül elosztott tv-s pénz (hahaha....) és - álmodozzunk csak! - a rendszeres nemzetközi szereplés tartsa el a Fradit, értve ezalatt elsősorban a labdarúgást. Dúsgazdag tulajdonos (vagy legalábbis egy Krőzus gazdagságú főfőszponzor) nem várható, egyrészt mert elnökünk többször és nyíltan el is mondta, hogy ha rajta múlik, soha többé nem kerül magánkézbe a futball Zrt, másrészt pedig - úgy vélem - nincs olyan bolond milliárdos, aki az európai harmadik vonal legaljában tapicskoló magyar labdarúgásba komolyan befektetne.

A vázolt terv megvalósítása semmilyen veszélyt nem jelentene Kubatov számára. Az FTC tulajdona a Zrt is, így egy anyagilag kevésbé közpénzfüggő labdarúgó szakosztály éppúgy az "övé" marad. A klub elnöki széke pedig igencsak stabil ülőalkalmatosság. Hogy miért?

Azért, mert a többi - a klub közgyűlésén szavazóképes - szakosztály számára még inkább a regnáló hatalom jelenti a pénzt, állást, egzisztenciát, mindent. Ha nem a mostani kormánypárt egyik "erős embere" irányítja a FTC-t, akkor nincs pénz, paripa, fegyver. Semmi sincs.

A szakosztályvezetők, a sportolók, egyszóval mindenki tudja a leckét: amíg az aktuális hatalom irányítja az országot, addig nekik K.G. kell a Ferencváros elnöki székébe. Kilencven-egynéhány százalékkal, önként és dalolva fogják újra és újra megválasztani. (a maradék nyilván mérési hiba vagy hibásan kitöltött szavazólap)

A személy persze lényegtelen, semmi sem változna, ha szeretett elnökünket holnap elrabolnák az UFO-k, rögtön egy másik, de ugyanúgy politikus elnökségi tagot választanának a helyére.
Ne tagadjuk, a szakosztályok mostani helyzete igen jó. A létesítmények épülnek-szépülnek, a közpénz pedig remek dolog, hiszen látványsportos szakosztályaink vezetőinek nem nagy élvezet a véget nem érő udvarlás a reménybeli támogatóknak, akik a pénzüket ezer más helyen és ezer más dologra is el tudják költeni. Nem beszélve arról, hogy valami eredményt is szeretnének látni, ha már a kinyitották a bukszájukat.  A nem "piacosítható" sportoknak pedig még rosszabb lenne a helyzete, hiszen ki és miért áldozna a tornára, birkózásra, úszásra?

Dante Hicks