Az FTC még gyermekéveit élte, amikor 1906 májusában már játszottunk a szinte még csecsemőkorú Chelsea ellen egy barátságos meccset. A fiatalabbak kedvéért jegyezzük meg, nehéz is lett volna mást játszani, tekintve, hogy az összeurópai labdarúgó kupák létrejöttére még jó fél évszázadot kellett várni. A kőkemény londoniak 3-1 -re győztek, de akkoriban a szigetországiak még valóban a futball atya- és tanítómesterei voltak, ha a XX.század elején összecsapott egy angol gárda egy kontinentális csapattal, annak legtöbbször sokgólos brit győzelem volt a vége. A krónikás nem jegyezte fel a mérkőzés jegyárait, de elképzelhető, hogy ingyenes volt a belépés, vagy csak erősen jelképes árakat kértek, de a hőskorszak - ebben is - összehasonlíthatatlan a XXI.századdal. A fenti meccsen kívül gyakorlatilag semmilyen kapcsolat nem volt és nincs is a két klub között. (attól most tekintsünk el, hogy Lipcsei Péter és Mourinho mester régóta ismerik egymást)
Ki tudja milyen megfontolásból, klubunk vezetői most mégis őket kérték fel ellenfélnek új stadionunk nyitómeccsére. Persze, értjük, a Kékek tele vannak klasszis labdarúgókkal, a jelenük és a közelmúltjuk fényesebb már nem is lehetne (bajnokságok, hazai kupák, EL és BL győzelem) vagyis ideális partnerek egy zsíros tévészerződéshez és olyan nézők (nem szurkolók...) el- és becsábításához, akik nem a Ferencvárosra, hanem a "sztárcsapatra" kíváncsiak. Még akkor is, ha ez drága mulatság.
Bennünket - mondhatni természetesen - ismét nem kérdeztek meg, hogy ugyan kit is szeretnénk ellenfélként látni az új stadion első meccsén. Azonban a fradista oldalakat, fórumokat böngészve - vagy csak egyszerűen a lelátón beszélgetve - könnyen felmérhető, hogy a külföldi csapatok közül elsöprő támogatottságot élvezett (volna) az osztrák Rapid Wien vendégjátéka. A két zöld-fehér csapat közös múltját nehéz lenne felidézni anélkül, hogy teleírnánk egy vaskos jegyzettömböt, de a rend kedvéért itt említsük meg az eddig lejátszott mintegy félszáz (!) összecsapásunkat, (köztük a legendás 1928-as KK döntőket) de a szurkolói csoportjaink között hosszú évek óta fennálló barátságot is. A legfontosabbat azonban ne hagyjuk ki: a Fradit fenyegető csődhelyzetben a sógorok mellénk álltak, sőt az emlékezetes pólós akcióval kézzelfogható segítséget is nyújtottak. De fogadjuk el, a Rapid túl kicsi (32 + 1 bajnoki címmel, 14 osztrák kupával és két KEK döntővel...) a mi nagyszerű gárdánknak és főképp a nagy álmokat szövő vezetőségünknek. Póriasabb fogalmazva: a legsikeresebb osztrák csapat ellen valószínűleg "csak" a fradisták jöttek volna ki, ki tudja, lett volna-e TV társaság, amelyik pénzt ad ezért.
Kézenfekvő lett volna még - sok szurkolótársunk kiegyezett volna velük - az olasz Juventus meghívása is. A legnagyobb magyar klubsiker emléke - az 1965-ös VVK elhódítása pont a Zebrák legyőzésével - épp elegendő indok. Valamiért azonban a piemontiak vendégjátéka nem került szóba, legalábbis az egész tavasszal bőven áradó pletykapatak meg sem említette őket. Pedig az "Öreg Hölgy" sztárcsapat státusa és közönségvonzó mivolta megkérdőjelezhetetlenebb, mint a magyar futball szakadatlan fejlődése.
A pletykákban minduntalan emlegetett Atléticó Madrid, Real Madrid vagy Borussia Dortmund meghívása ugyanolyan indokolatlan lett volna, mint a végén kiválasztott Chelsea-é. Igen, sztárcsapatok; igen, sokan kíváncsiak lennének rájuk; és igen, tulajdonképpen semmi közünk hozzájuk.
No de a döntés megszületett, jöjjön hát a Chelsea. Amikor ez biztossá vált, szurkolóink többsége - az új stadion sok vihart kiváltó jegy- és bérletáraiból kiindulva - sóhajtott egyet, vagy vállat rántott, vagy káromkodott egy cifrát és szomorúan konstatálta, hogy erre a gálameccsre nem fog kimenni. Ugyanis sejteni lehetett, hogy a jegyárak megállapításánál a Rotring ceruza ismét a szőnyegre pottyan és a sarokba gurul, az íróasztalon csak a vastag fekete filctoll marad. Sajnos igazuk lett, a jegyek ára a B-középbe 21, a sarkokba 35, a B-középpel szemben 51, oldalra pedig 63, illetve 93 euró lesz. Kedvezményesen! Jelen pillanatban cirka 4-5000 bérletesünk van, a kedvezmény csak rájuk érvényes, a többi tizen-egynéhány ezer helyre 30-50-73-90-133 eurós jegyárakkal számolhatnak. A VIP árakról nem kell írnom, az mindenhol külön világ, foglalkozzunk csak a közönséges jegyekkel.
Persze, most ismét kiadhat a klub egy közleményt, miszerint ezek az árak Nyugaton teljesen megszokottak, de ezzel az érveléssel nem csupán az a baj, hogy a hazai és az ottani jövedelmi viszonyokat jó demagóg módjára nem veszi figyelembe, hanem az is, hogy ez nem tétmérkőzés lesz. A világon ugyanis mindenhol megkülönböztetik a barátságos meccseket vagy a felkészülési tornákat a bajnoki/kupa/európai meccsektől.
De lássunk pár idegenbeli Chelsea jegyárat a közelmúltból. A 2012-es UEFA Szuperkupa döntőjét (Atléticó-Chelsea) az alacsony életszínvonaláról és olcsóságáról közismert Monacóban rendezték, erre a mérkőzésre 70 euróért lehetett jegyet váltani. A Benfica és a Kékek 2013-as amszterdami Európa Liga döntőjére az 55-70 eurós jegyek voltak többségben, a tavalyi Szuperkupa döntőre (Bayern-Chelsea) pedig Prágában került sor, ott a legtöbb jegy 50 eurót kóstált. De ezek bizony tétmérkőzések voltak, (nem is akármilyen tét!) nem pedig holtszezon haknik.
A legigazságosabb (és legegyszerűbb) azonban, ha megnézzük, hogy idén nyáron mennyibe fájnak más szurkolóknak a Chelsea felkészülési meccsei. A Werder Bremen otthonában augusztus 3-án lépnek pályára, ott 20 és 50 euró közötti jegyárak lesznek. A Vitesse stadionjában 20-30 eurót kérnek el a július 30-i meccsre. Három nappal korábban Szlovénia fővárosában is lesz jelenésük, az Olimpija csapata 15-20 eurós jegyeket bocsátott ki. Az átlagos német és holland szurkoló anyagi lehetőségeire most inkább ne pazaroljuk a karaktert.
És ha már jegyárak, még egy gondolat erejéig kanyarodjunk vissza a Rapidhoz. A bécsi klub 110. születésnapján a Liverpool vendégeskedett a Práterban, e sorok írója mindössze 24 euróért tekintette meg a telt házas, jó hangulatú meccset. Nem, nem az öltöző ablakából és nem is a kakasülőről, hanem igen jó helyről.
Persze vezetői és pláne könyvelői szemmel nézve a gálameccs sikeres lesz. És miért? Lesz neves ellenfél, lesz (valószínűleg) telt ház, lesz TV közvetítés, lesz hejehuja, lakodalom, színes ital, hosszú cigi, zenés-táncos ökörsütés.
Csak valódi fradista ünnep, na az nem lesz.
Dante Hicks
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése