Pages

Labels

2014. november 16., vasárnap

Európa háborgó futballvilága, avagy szigorúság mindenütt

I. rész - Brugge

Egy szép napon az buta ötletünk támadt, hogy a helyszínen nézzük meg a FC Bruges - Valencia meccset. (Európa Liga, a legjobb 16 közé jutásért)  Lássuk hát, hogy Belgiumban milyen körmönfont módon veszik el az ember kedvét a stadionok meglátogatásától.

Az UEFA csekély számú jó szokásainak egyike, hogy a csoportmeccsek decemberi záróköre után pár nappal már ki is sorsolják az első egyenes kieséses párharcokat a BL-ben és az EL-ben, így már Karácsony előtt megtervezhetjük a februári programot, amikor ugye idehaza lehetetlen mérkőzést rendezni, a Kárpát-medence antarktiszi éghajlata miatt.

A neten csekély keresgélés után megtaláltuk a belga klubok központi jegyvásárlási oldalát, ahol a megfelelő klubcímerre kattintva, kiválasztottuk a megtekinteni kívánt meccset. Gyors regisztráció az oldalon és máris válogathattunk, hogy melyik szék legyen a miénk. Egy személy 4 jegyet vehet, de mi történetesen öten voltunk, így ketten regisztráltunk és 3 + 2 jegyet vásároltunk.

A jegyvásárlás folyamata azonos a megszokott netes-kártyás vásárlásokkal, így felesleges ismertetni. Pár percen belül megérkezett a visszaigazolás, ami azonban nem jogosít belépésre, a helyszínen át kell venni a "rendes" jegyeket.

A stadionhoz érkezvén pár kör után szomorúan állapítottuk meg, hogy szabad parkolóhely sehol sincs, mígnem egyikünk kiszúrta, hogy a vendégszurkolóknak külön kis parkolója van, ami nincs is tele, beálltunk hát oda. Különösebb feltűnést nem okoztunk, a spanyol szurkolók jelentős része ugyanúgy holland reptereken felvett - így holland rendszámú - bérautókkal érkezett mint mi, és ugyanúgy nem flamandul beszélt, akárcsak mi.

A vendégszektor bejáratánál kialakított kordonnál két biztonsági őr unatkozott, megkérdeztük tőlük, hogy hol tudjuk átvenni a jegyeinket. A mellényesek egyike tüstént szétnyitotta a kordont (???) majd közölte, hogy elkísér (???!!!) bennünket a kívánt helyre. Valahogy furcsának tűnt ez a bánásmód az otthon várható "honnan tudjam? keresd meg! arra van ottan, hö!" után.

A neten vásárolt jegyeket kis pavilonban lehetett átvenni, névre szóló borítékban, a gondosan kinyomtatott visszaigazolást nem is kérték, elég volt bemondani a nevünket és már át is adták. Kordonbontó kísérőnk azonban már visszament szolgálati helyére, így egy másik securitys tüstént gondjaiba vett minket, elkísért a szektorunkig. Igen ám - mint kiderült - a szektor telítettsége jócskán meghaladta az előírtat. (sokan ugyanis tűrhetetlen módon átmentek más helyekről és egy tömeget alkotva ÁLLVA merészeltek szurkolni - hallatlan!)   ;-)

A biztonságis hölgy nem esett kétségbe, ellenben gyorsan felmérte, hogy onnan legfeljebb sok-sok fejet és hátat láthatunk, de feltételezte, hogy esetleg a pályát is szeretnénk szemmel tartani. Megkérdezte, hogy van-e kifogásunk a vendégszurkolók társasága ellen, (külföldi-külföldi, egykutya....) mi nemmel feleltünk és tüstént átkísért minket oda is. Így már kényelmesen hátradőlve csodálhattuk meg a hajdani tatabányai és debreceni csatár, Kouemaha remekbe szabott gólját, (0,2 m/s sebességgel vánszorgott a kapuba) mellyel a hazaiak meg is nyerték a meccset.

No de vissza a beléptetéshez: a lőtéri kutyát sem érdekelte a kilétünk, érvényes jegyünk volt és kész. A jegyen nincs név, csak egy azonosító szám, ergo ha átadom bárkinek, az az én felelősségem. Természetesen nemcsak közvetlenül a meccs előtt vehető át, hanem napokkal előtte is. A netes regisztrációnál persze kérik a nevet/lakcímet, de ha egy kamu címet adok meg, akkor sincs jelentősége, hiszen a hitelkártyás vásárlásnál nagyobb kitárulkozás nincs.

(Ugyan ki tud rólad többet a saját bankodnál, nemde drága Csányi úr??? Márpedig bűncselekmény/szabálysértés gyanúja esetén azonnal kiadja a bank az adataidat a hatóságoknak)

Ha pedig valaki hagyományos módon a stadionnál vásárol jegyet, elég egy személyi/útlevél, szó sincs semmiféle kötelező szurkolói kártyáról.

Motozás: a felületes ellenőrzés során kb bevihettünk volna magunkkal bármit, ami kisebb egy taktikai atomfegyvernél. De a balga belgák elegendőnek vélik a biztonsági kamerákat és azt az elvet vallják, hogy majd akkor macerálnak, ha már valóban elkövettél valamit.

Dante Hicks

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése