Pages

Labels

2014. szeptember 4., csütörtök

Az Üllői 129-es fogoly dilemmája

A fogoly dilemmája egy egyszerű játékelméleti model amit valószínüleg még azok is ismernek akik nem tanultak játékelméletet. A játék lényege a következő (wikipedia):

„Egy súlyos bűntény kapcsán két gyanúsítottat letartóztat a rendőrség. Mivel nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a vádemeléshez, ezért elkülönítik őket egymástól és mindkettejüknek ugyanazt az ajánlatot teszik. Amennyiben az első fogoly vall és társa hallgat, akkor az előbbi büntetés nélkül elmehet, míg a másik, aki nem vallott, 10 év börtönt kap. Ha az első tagadja meg a vallomást és a második vall, akkor a másodikat fogják elengedni és az első kap 10 évet. Ha egyikük sem vall, akkor egy kisebb bűntényért 6 hónapot kapnak mindketten. Ha mindketten vallanak, mindegyikük 6 évet kap.”


Ugyanez táblázatba foglalva:

1. táblázat

A kérdés persze, hogy mit csinálnak a vádlottak: vallanak vagy sem. Ha feltételezzük hogy mindkét fogoly teljesen önző és csak a saját érdekét veszi figyelembe, akkor a megoldás az, hogy mindkét fogoly vallani fog. Az indoklás egyszerű: ha fogoly A úgy gondolja hogy fogoly B vallani fog, akkor neki az a legjobb megoldás ha ő is vall, hiszen így alacsonyabb büntetést kap (6 év 10 helyett). Ha viszont úgy gondolja hogy B hallgat, akkor is az neki optimális ha vall (hiszen így 1 év helyett szabadulhat). Fogoly B ugyanígy gondolkozik, tehát mindketten vallanak és mindketten 6 évet kapnak.

Az ilyen elméleti játékok varázsa hogy a model tetszés szerinti szereplőkre és szituációra alkalmazható. Tegyük fel tehát hogy Kubatov és a tiltakozó szurkolók a két fél és börtön helyett egy vita megoldása a tét. A fogoly dilemmája azért jó leírása ennek a problémának, mert a képzeletbeli börtönhöz hasonlóan itt is egyértelmű, hogy ha mindkét fél enged akkor mindkét fél jól járna, legalábbis jobban mintha egyik vagy másik, vagy egyik sem enged.

Mivel játékról van szó, árazzuk be a lehetőségeket. Ha mindkét fél enged az nyilván jó lenne mindenkinek (telt ház, nincsenek büntetések, jó a hangulat), legyen mondjuk az értéke 5 pont. Ha Kubatov enged a szurkolók nem akkor Kubatovnak az presztízsveszteség, jár érte -5 pont, a szurkoló viszont jobban jár mint az első esetben hiszen az előbbiek mellett (telt ház, nincsenek büntetések, jó a hangulat) elmondhatja hogy lenyomta a klubelnök torkán amit akart (a szurkoló kap 10 pontot). Ha a szurkoló enged és Kubatov nem akkor a szurkoló kap -5 pontot, és Kubatov pedig 10 pontot kap hiszen sikerült betörnie a makrancos szurkolókat. Ha egyik se enged akkor senki nem jár túl jól de presztizsvesztesége sincs senkinek (0 – 0 pont mindkét félnek). Táblázatba foglalva:

2. táblázat

Nézzük mi történik ebben a játékban. Kubatov elgondolkodik, vajon mit lépnek a szurkolók. Ha azt várja hogy engedni fognak akkor neki az a legjobb ha nem enged, hiszen akkor ő nyert. Ha azt várja hogy nem engednek, akkor is az a legjobb megoldás neki ha nem enged, hiszen úgy minimalizája a veszteséget. A szurkolók hasonló gondolatmenetet követnek, tehát mindkét fél úgy dönt hogy nem enged. És adott is a jelenlegi állapot.

Mi a megoldás ilyen helyzetben? Az elméleti fogoly dilemmájának optimális megoldása megváltozik ha válatoztatunk a szabályokon, például ha engedjük a foglyokat tárgyalni. Ebben az esetben ugyanis belátják hogy a közösen legjobb megoldás ha egyikőjük se köp. A mi analógiánkban tehát ha a felek kommunikálhatnának akkor belátnák hogy közösen akkor járnak legjobban ha mindketten engednének.

Egy másik megoldás a játék díjazásának megváltoztatása. Ha pl. Kubatov nem érezné úgy hogy presztizsértékű az ha rá tudja erőltetni akaratát a szurkolókra, sőt ha rájönne hogy egy ilyen egyoldalú győzelem előbb utóbb újabb viszályokhoz vezet (illetve ha a szurkolók nem éreznének hasonlóan Kubatovval kapcsolatban) akkor valami ilyesmi lenne a táblázat:

3. táblázat

Ebben az esetben pedig már nem egyértelmű lépés egyik félnek se hogy ne engedjen.

Röviden, nem kellene hogy a fogoly dilemmájához hasonló legyen a helyzet Kubatov és a szurkolók között, ehhez elég lenne ha:

  • A felek hajlandóak lennének a párbeszédre; és/vagy
  • Nem tulajdonítanának olyan nagy jelentőséget a másik fél vereségének.
Azaz a fenti analógiával élve – egyik fél se csak a saját érdekeit nézné.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése