Európa háborgó futballvilága, avagy szigorúság mindenütt

III. rész - Dortmund


Kritikus túránk újabb állomása Dortmund, a sokak által példaként emlegetett német bajnokság egyik topcsapata. Kis társaságunk régóta kíváncsi volt a világszerte irigyelt sárga-fekete társulat előadására, a választásunk a Leverkusen elleni bajnokira esett. A jegyszerzésben a hazai fanclub volt segítségünkre, akik - a BVB által hivatalosan nyilvántartott szurkolói klubként - jogosultak jegyigénylésre. Mellékes, de a magyar csoport nem túl jelentős létszámú és csapat nem is "divatcsapat" (legalábbis egy Barcelonához vagy Real Madridhoz képest) mégis a németek abszolút komolyan veszik őket. A jegyárak pedig - főleg más topbajnokságok élcsapataihoz képest - korrektnek mondhatók.

Dortmund nem kínál túl sok látnivalót, nem pont az a város, amivel kapcsolatban az útikönyvek szerzői folyton a "kihagyhatatlan!" jelzőt használják, így érkezés után ellátogattunk Gelsenkirchenbe, hogy ezúttal tét nélkül is szemügyre vehessük a Schalke stadionját. Éppen elcsíptük az induló stadiontúrát, szerencsére a csoport létszáma velünk együtt sem érte el a tizenötöt. Kényelmesen körbejártuk a teljes stadiont, öltözőket, sajtótermet, páholyokat, éttermeket, stb. A benyomásom az volt, hogy a stadion modern, tágas és tökéletesen megfelel a XXI.századi követelményeknek, de a felesleges luxus nem jellemző. Érdekesség, hogy a S04 dúsgazdag egyesület, de a mind a mai napig ragaszkodnak a "bányászcsapat" imázshoz, kezdve az alkalmazottak "Glück auf!" köszönésétől egészen a játékoskijáró kőszénbányát utánzó dekorációjáig. Ami különösen tetszett, hogy a klubnak rengeteg kisebb-nagyobb támogatója van (a szponzortáblákon hosszan sorakoznak a cégnevek) hiába áll mögöttük az orosz energetikai óriás és a hazai sörgyár, mindenkit megbecsülnek.

Visszavonatoztunk Dortmundba, majd a stadion felé vettük az irányt. Mondani sem kell, velünk együtt a "fél város" is útra kelt, hatalmas tömeg indult meg. A bennünket szállító taxisnak esze ágában sem volt túlságosan megközelíteni az arénát, (nem is sikerült volna) így még ránk várt egy kb 10 perces séta. A stadion 1-1,5 kilométeres körzetében alapvetően kétféle biznisz virágzott, az egyik a sál/sapka/zászló/póló/kitűző/csecsebecse árusítás a másik pedig a sör/virsli kereskedelem, mindkettővel dúsan arathatnak a bolttulajdonosok. A shoppingolási láz bennünket is elkapott és végül mindkét üzlettípusban ott hagytuk Nicaragua és Haiti éves GDP-jét.

A stadionba bejutás gyors és egyszerű (főleg az irdatlan tömeghez képest) a helyünk elég magasan volt, de kiválóan beláttuk a pályát és persze a közvetlenül mellettünk levő Südtribüne-t. A "Sárga Fal" igazolta hírnevét, a hozzánk hasonlatos öreg futballrókáknak is kihagyhatatlan élmény a valóban áthatolhatatlan, de mégis mozgékony falként viselkedő tömeg. A stadionban helyet foglaló szurkolósereg elképesztően változatos, minden osztály, réteg, életkor képviselteti magát, és igen, rengeteg a nő és a gyerek is.

A Bayer szurkolóira sem lehetett panasz, csurig megtöltötték a tőlünk igen messze eső vendégszektort és az elsöprő hazai túl- és hangerő ellenére néha még hallani is lehetett őket. Amúgy a városban a vendégek teljesen szabadon mozogtak, a vasútállomáson is teljes volt a keveredés - a legcsekélyebb atrocitás nélkül.

A mérkőzés egyébként sima, 3-0 -ás hazai győzelemmel ért véget, de - pusztán a ziccerek alapján - lehetett volna akár 7-2 is. Amennyiben a BVB tartja ezt a formát, a tavalyi 7.hely után ismét visszatér a Bundesliga dobogójára, majd a BL-be - persze csak a pazar gyűjteményükből hiányzó EL serleg begyűjtése után. Nem állítanám, hogy a Dortmund taktikája elképesztően bonyolult lenne, Jonathan Wilson nem róluk fog áradozni, ha a nagy futballújítókról ír, de a sebesség, a lendület és az erőteljes, folyamatos támadójáték igencsak látványos végeredményt alkot. A hármas sípszó után a játékosok megköszönték a szurkolást, majd következett az elmaradhatatlan utójáték. (a csapat leheveredik a kapu előtt a fűbe és élvezi a szurkolók előadását)

A lefújás után a belvárosba visszajutni valóságos kalandtúrának bizonyult, de ez nem is csoda, hiszen a 80.000 fociszerető túlnyomó többsége szintén a városközpont felé igyekezett, autóval ez nagyjából reménytelen feladat, nekünk a gyaloglás-villamos kombóval is jó időbe telt, mire elvergődtünk a szállodánkig.

Dante Hicks