Itt állunk a kapui előtt. El kell döntenünk, meddig vagyunk halandóak hátrálni.
Sok mindent el lehet fogadni, és azt mondjuk, a Fradiért elfogadjuk ezeket is. Kifizettük a bérletek megemelt árát? Igen. Van szurkolói kártyánk? Igen. Tapiztunk? Igen. Lefényképeztek minket? Igen. Felszálltunk a Vecsés felé induló buszokra? Igen. Mindent elfogadunk, mert nyugalmat akarunk, holott nagyon úgy tűnik, ez nem nyugalmat, csak feszültséget gerjeszt. Mert ez a rendszer többet és többet akar, nem nyugszik, amíg az ellenőrzése alá nem von mindent és mindenkit, ráadásul a korrektség látszatát is kerülik.
Október közepén választások lesznek Magyarországon, utána három és fél évig a választópolgárnak csend lesz itthon. A politika onnantól kényelmes helyzetbe kerül, a többsége biztosított, tehet amit akar. A hátországa stabil, a nemzetközi megítélése eddig sem érdekelte. Kubatov Orbán politikai iskoláján nőtt fel, ami egyszerűen nagyszerű: megtesz szinte mindent, amit demokratikus körülmények között még lehet. Nem szereti a gesztusokat, az önmérsékletet, a nagyvonalúságot. Ahogy maga is mondta: megöli az ellenfelet, ha van rá lehetősége. (Török Gábor)
Ha most is hátrálunk - és nem állunk a szkenner ellen tüntetők mellé még akkor is, ha sokan személy szerint nincsenek oda értük - a megosztottságunkat kihasználva fognak uralkodni rajtunk. Mögénk bújva mentik magukat (nézőszámok) és kísérleti nyúlnak néznek, (busz Újpestre) miközben kihasználnak bennünket.
Mi következhet ebből? Nagyon meglepődnék, ha az történne, amire vágyom: a béke. Sokkal inkább érzem ennek az ellenkezőjét, hogy a politika és az MLSZ erőnek erejével akarja majd ráerőltetni az akaratát a még megmaradt szurkolókra. Ránk. A megkérdezésünk és az akaratunk nélkül. Belel fogunk egyezni? Nagy részünk pont a fent leírtak miatt igen. De azt a világot nem akarjuk, pedig Csányi álmodott egyet nekünk, és itt állunk a kapui előtt. Van erőnk, hogy ne lépjünk be rajta?
Vagy nekünk mindegy?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése