Európa, Európa!

Csütörtök este befejeződtek a BL/EL csoportkörök. Mint tudjuk (= megszoktuk) hazai csapat ebben az idényben sem került fel a futballtérképre, ami ez esetben a két sorozat főtábláját jelenti.  Nézzük, mire mentek a magyar csapatokat búcsúztató klubok:

Young Boys:
A Debrecent az EL főtáblától elütő svájci gárda a Napoli mögött második lett az "I" csoportban, így februárban folytathatja. A megszerzett 12 pont tekintélyes, bár megjegyzendő, hogy még a csoportharmadik Sparta is 10 ponttal zárt, nem kis részben azért, mert a sereghajtó Slovan mindenkinek 6 ponttal kedveskedett, vagyis az összes meccsét elveszítette. A svájciakra igaz lehet a szokásos szófordulat; t.i. innentől nekik minden meccs ajándék, a következő körben nem lesznek kiemeltek, a sokadik esélylatolgatás után sem találni olyan csapatot, akik ellen esélyesnek számítanak.

BATE:
A fehérorosz csapat szintén a Debrecent keserítette el, (bár sokan azt vallják, a lokisták csakis maguknak köszönhetik a buktát) majd a következő körben legyűrték a Slovant is, így BL főtáblások lettek. Mindössze 3 pontot szorgoskodtak össze, -22 -es gólkülönbség mellett. Sok dicsőséget nem szereztek ugyan, de egy kisebb talicska pénzt így is besöpörhettek.

IFK:
A Győrt kiejtő svédek már a következő EL körben búcsúztak, nem sok vizet zavartak.

Krasznodar:
A Diósgyőrt könnyedén a földbe gyaluló oroszok a főtáblára jutásért a spanyol Real Sociedadot takarították el az útból. Csoportjukban 6 ponttal a harmadik helyet érték el, ami nem rossz teljesítmény egy német/angol/francia trió ellen.

Rijeka:
A horvát egylet mindkét meccsünkön csak egy-egy góllal tudott győzni, de szerintem nincs olyan ferencvárosi, aki ne ismerné el: a két - pusztán az eredmény szerint - szoros mérkőzés dacára egyetlen percig sem volt kétséges sem a továbbjutó kiléte, sem pedig az ordító minőségi különbség a tengerpartiak javára.

A sors nem kényeztette el őket, nem sokan vágynak a kupa címvédőjére rögtön a csoportkörben, de általában a holland és belga csapatok sem kívánkoznak a sorsolás előtti kívánságlisták élére. Azonban a Rijeka félelmetes házigazdának bizonyult, mind a Feyenoord, mind pedig a Standard kétgólos vereséggel mehetett haza, a Sevilla pedig a csak 90.perc után mentette döntetlenre a fiumei látogatást. A két perc híján 100%-os hazai szerepléshez azonban érthetetlenül gyatra idegenbeli teljesítményt párosult, három kirándulás - három vereség. A megszerzett 7 ponttal azért nem lehetnek elégedetlenek.

Konklúzió: a magyar csapatokat az európai középmezőny (annak sem a teteje...) búcsúztatta, jobbára erőlködés nélkül. Egyik ellenfél sem világverő gárda, nincsenek klasszisaik, a Krasznodar kivételével dúsgazdag nagybácsi-tulajdonos sem áll mögöttük. A rendszeres nemzetközi kupaszereplés azonban minden hazai csapatnak - így a Ferencvárosnak is - elemi érdeke.

Kezdjük először a romantikus indokkal: a Ferencváros lassan teljesen eltűnő nemzetközi hírnevét csak úgy lehet ismét láthatóvá tenni - a teljes helyreállításhoz nyilván csoda kellene - ha rendszeresen megmutatjuk magunkat Európában, persze nem egy júliusi villámlátogatással. Bár a vénaszkennert minden futballszerető országban elsöprő érdeklődés és népszerűség övezi, én mégis a hagyományos és kétségkívül nehézkesebb utat választanám klubunk renoméjának helyreállításához.

Másodszor azért, mert anélkül egy magyar csapatot sem fog senki komolyan venni. Az NBI és annak szereplői iránti nemzetközi figyelem - akár menedzseri, akár labdarúgói, akár edzői szemmel - egész egyszerűen nem létezik. Időnként ide lehet csábítani reklámfilm forgatásra vagy stadionavatásra egy-egy hajdani világsztárt, aki párás szemmel elmondja, hogy neki (vagy most már inkább az apjának/nagyapjának) Puskás volt a valaha élt legnagyobb focista, rendezhet az MLSZ FIFA kongresszust a műfű ápolásáról és játszhat is néha itt egy-egy sztárcsapat, nekik aztán édes mindegy, hogy Nepálban, Szingapúrban, Bécsújhelyen vagy Magyarországon edzenek egyet és markolják fel a tetemes fellépti díjat. Patyomkin-falu magyar módra.

Harmadszor azért, mert minden lehetséges alkalommal szembesíteni kell a hazai közeget, hogy máshol mit is értenek labdarúgás alatt. Nyaranta igen kellemes elfoglaltság edzőmeccseket játszani a Laposdűlő SE és a Magastúrás FC ellen, önbecsapásnak kiválóan alkalmas, valódi erőfelmérésre meg semmi szükség, ugyebár.

Negyedszer pedig azért, mert - hadd beszéljek kicsit haza - bár kapcsolatokat építeni állítólag lehet úgy is, hogy közben az általam képviselt klub semmiféle szerepet sem játszik a nemzetközi fociéletben és a kapcsolatépítés kimerül pár széles mosolyban és a végeredmény egy olyan "gyümölcsöző együttműködés", ami kevesebb konkrét előnnyel jár, mint hajdanán egy magyar-vietnami örökbarátsági nyilatkozat. A Ferencvárost majd akkor veszik komolyan a partnerklubok, ha valamit mi is bedobunk a mérleg felénk eső serpenyőjébe. Egy vadiúj arénába történő meghívás, a VIP teremben bűbájosan mosolygó hostess a jelek szerint nem sokat nyom a latban, ha - például - egy-két használható kölcsönjátékost szeretnénk kapni.

Dante Hicks